A cím egy Weöres-idézet, és nem véletlen, mert csiribi-csiribá, kezdõdik a varázslat! A varázsló felemeli ceruzáját, ecsetjét, vagy csak az ujját, mert egy igazi varázsló az ujjával is tud varázsolni, a szájával meg lelket lehelni kõbe, agyagba, papírra, filmkockára, képkeretre. Mert Sajdik Ferenc igazi varázsló! Engem már több mint húsz éve elvarázsolt figuráival, megbûvölve néztem õket, mintha egy másik világba csöppentem volna, egy álomvilágba, egy vidám világba, ahol minden csupa játék, meg színes vonal, meg ujjal elkent foltok, amelyekbõl minden lehet. Megmozgatja lusta képzeletünket, szelíden unszol, hogy figyelj csak, ha ezt itt tovább húzom, vagy gyömöszölöm, vagy kiszínezem, ház lesz belõle vagy madár vagy versenyló. Vagy amit éppen akarsz, vagy amit éppen elképzelsz.

Bátran leírom, hogy teremtő művész, istenáldotta tehetség, aki újrateremti a létező világot, amely rögtön érdekesebb lesz! Műfajokat von össze, szabadon és bátran közlekedik a műfaji korlátokon át, fölényesen alkot és teljesen eredetit! Nincs hozzá hasonló művész, s annyira jellegzetes, hogy azonnal felismerjük, nem kell ráírni a nevét. Hogyha meg kellene fogalmaznom, hogy mit csinál, azt mondanám, hogy mesél! A mesélésnek abban az értelmében, hogy csodák is történnek, és ez teljesen természetes. Egy gyerek érintetlen hitével, a lényeget látó szemével, a világra rácsodálkozó lelkével mesél. S mi vele együtt hiszünk, látunk és ámulunk. Nem véletlen, hogy egyik legjobb mese-illusztrátorunk, mese-rajzolónk! Az sem véletlen, hogy kilép ebből az illusztrátori státusból, mint ahogy kilép a karikaturista státusból, meg a képregényből, meg a rajzfilmből. De mindegyikből hoz valamit, illetve mindegyikbe belevarázsol valamit, amitől e műfajok mások lettek.

Mert elképesztően sokat dolgozik, mint az igazi nagy művészek. Ezen a munkabíráson is elámulunk, én meg egyenesen irigykedem rá, s ezzel nem vagyok egyedül. De nem irigykedni kell, hanem követni, vagy legalább megérteni és megfejteni, hogy mi a titka. Én azt hiszem, az a titka, hogy tökéletesen kialakult, kész, magabiztos tehetség, akinek nem kell tanulni, kísérletezni, próbálkozni, minden készen van a fejében és mindent tud a kezével. Első perctől készen van a stílusa, a technikája, már csak alkotni kell. Ritka képesség, ritka tehetség ez korunkban, nem lehet eléggé csodálni.

Milyen ez a tehetség? Legjobb, ha a művekből indulunk ki, de én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen is ismerem, s talán segít a jellemzésben, ha ezt is felhasználom. A legelső és legerősebb benyomásom a szelídség, a szelíd humor, amelyet a szájsarokban megbújó mosoly sugároz leginkább. Hogyan is mondjam, szelídebb, kedvesebb és szerényebb embert nem ismerek nála, ami megint nagyon ritka jelenség hadonászó, túlfűtött korunkban. Lenyűgözően halk és udvarias. Mit lehet ebből felhasználni, hogy megfejtsük Sajdik Ferenc titkát? Én úgy gondolom, hogy a szelídség nagyobb erő, mint az agresszivitás, mint a harcos kedv. És hogy jól gondolom, bizonyítják a művei.

Mint például ez az arcképsorozat! Szelíd gunyorossággal mutatja, hogy ilyenek vagyunk. Ám nincs semmi baj, mert lehet, hogy nem vagyunk szépek, de mindegyikünkben van valami érdekes, vagy legalábbis talál bennünk valami érdekeset, vagy nagylelkűen tesz hozzánk valami érdekeset! Egy kődarabot, egy agyagmadarat, gyufaskatulya lakótelepet, papírpénzt a költő arcképével, képkereten túlnövő gondolatgomolygást, amelyek értelmezik az arcot, a modellt, kicsit fantasztikussá teszik. Merészen keveri a valóságot a csodával, a tükörből untig ismerős arcunkat egy olyan arccal, amit csak ő lát. És megajándékoz vele.

Vagyis a művész megint varázsol! E szenzációs arcképeken csillognak az ötletek, bukfencezik a játékos kedv, szerves alkotórésszé válnak a rátétek, a látszatra idegen anyagok, a képkereten túlburjánzó látomások - s mi boldogan hagyjuk magunkat elbűvölni!

CSUKÁS ISTVÁN

"Lélek lép a lajtorján" - Viszontportré Sajdik Ferencről - Bíró Kriszta, Parti Nagy Lajos és Pelsőczy Réka az Ibusár próbáján (Örkény Színház) Sajdik Ferenc irodalmi karikatúráiból a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható kiállítás. A megnyitón elhangzott beszéd szövegét közöljük.